Disappear

Here I go now, here I go into new days

I'm pain, I'm hope, I'm suffer

hey, hey, heeee-heeeey
Here I go into new days

Hey, hey, hey
Ain't no mercy, ain't no mercy there for me
I'm pain, I'm hope, I'm suffer

Yeah, hey, heeee-heeeey
Ain't no mercy, ain't no mercy there for me

Do you bury me when I'm gone?
Do you teach me while I'm here?
Just as soon as I belong, then it's time I disappear

Hey, hey, hey
And i went, and i went, on down that road

Hey, hey, hey

And i went on, then I went on down that road

I'm pain, I'm hope, I'm suffer

Hey, hey, heeeeee-heeeeey
And i went on, then I went on down that road

Do you bury me when I'm gone?
Do you teach me while I'm here?
Just as soon as I belong, then it's time I disappear

I'm gone! I'm gone! I'm gone baby!

Do you bury me when I'm gone?
Do you teach me while I'm here?
Just as soon as I belong, then it's time I disappear

Oh, disappear

A bánat íze

Féltve őrzöm rekkenő bánatom,

Holnapután a semminek átadom.

Mondogatták, hogy íze keserű,

Arcul csapott az izzadó tenyerű

halálbőrbe-bújt mosoly-temető.

Dehogy keserű, csak azért epedő...

Bár csak lenne íze vagy érzete

Kínzó üresség sekélyes végzete.

Befagyott tavakon gázolva hajt,

Követem, kergetem s elérem majd;

HAZUGSÁG, hogy Keserű Savanyú,

Haszontalan, de izgatott iramú!

Mert nem vagyunk

Pokoljárás

Nagy a kár, nagy az űr,

Por vagyok legbelűl.

Élhettem, meghaltam,

Hamúvá foszlottam.

Vándorló lelkünk

Emlékszem, sok szép dolog történt életemben. Nem is történt, inkább odasodródtam egy-egy helyre, ahol hirtelen minden jó rámtört. Illatok, a köd nyirkossága, a Nap szikrázása a fák virágain át, az ég kékjébe lopakodó szelíd felhőfoszlányok látványa okozta érzések töltik csak fel élettel a szívemet.

Sajnos nem tanultam meg, hogyan kell ezeket megosztani. Nem gyakori, hogy valaki képes erre, de egy-egy szeletét mindenki meg tudja mutatni, csak én nem. Nincs az életnek értelme, ha vándorló lelkem útjának állomásait nem tudom megosztani. A szeretetet csak úgy tudom kifejezésre juttatni, ha apró, felesleges kacatokat adok. Annyira feleslegesek ezek a dolgok az igazsághoz képest. Erre akartam utalni  mindig, mikor nekem adtak ilyesmit. Folytonos visszautasítással. Nem bírtam kimondani, hogy mást kérek, fontosabbat: igen, azt az ingyeneset. A hétköznapokban.
És ezt tanultam adni is. Ezért vagyok egyedül most.