Sajnos nem tanultam meg, hogyan kell ezeket megosztani. Nem gyakori, hogy valaki képes erre, de egy-egy szeletét mindenki meg tudja mutatni, csak én nem. Nincs az életnek értelme, ha vándorló lelkem útjának állomásait nem tudom megosztani. A szeretetet csak úgy tudom kifejezésre juttatni, ha apró, felesleges kacatokat adok. Annyira feleslegesek ezek a dolgok az igazsághoz képest. Erre akartam utalni mindig, mikor nekem adtak ilyesmit. Folytonos visszautasítással. Nem bírtam kimondani, hogy mást kérek, fontosabbat: igen, azt az ingyeneset. A hétköznapokban.
És ezt tanultam adni is. Ezért vagyok egyedül most.
